Pendennis vár

Arwenack

Falmouth egyik központi részén, szemben a tengerészeti múzeummal (National Maritime Museum Cornwall) fekszik a város legrégebbi épülete az Arwenack néven ismert régi kúria, mely egyben a helyi építészet legrégebbről megmaradt darabja is. A név ősi korni nyelven azt jelenti, hogy “a lápos helyen” és ez minden bizonnyal jól jellemzi az épület egykori fekvését.

A házat 1385-ben építették és az azonos nevü család tulajdona volt, mígnem házasság révén a Killigrew család birtokába nem került, akik ezután tizenhat generáción keresztül lakták az épületet. A 14. században épült kúriából kevés maradt fent, bár itt-ott még fellelhetők stilisztikai maradványok. A 16. század közepén új tulajdonosa alapos átalakítást hajtott végre rajta. A majdani, közelben felépülő Pendennis vár első kormányzója volt ő, Sir John Killigrew. 1567 és 1571 között nagyjából újjá építtette Arwenackot és azokban az időkben úgy volt számon tartva, mint a legszebb és legdrágább épület a környéken.

A Killigrew családot máskülönben Cornwall legtehetősebb és befolyásosabb familíájaként tartják számon. Még úgy is, hogy történetében olyan személyek is feltünnek, mint Trewinnard Erzsébet, vagyis Lady Killigrew, aki híres és elvetemedett kalóz hírében állt a maga idejében és arwenacki Killigrew Jánosnak volt a hites felesége.

Amikor az 1540-es években VIII.Henrik elrendeli Pendennis várának megépítését, mint olyan pontot, ahol szemmel lehet tartani a déli vizeket és persze időben észrevenni az ellenség közeledtét, azt Sir John Killlingrew birtokára szánja. Cserébe ő lehet a vár kapitánya és természetesen a cím a családon belül öröklődik.

Valóban, a várból kiválóan lehetett uralni a Falmouth és környékét érintő hajókereskedelmet és ezzel a hatalmával Sir John bizony jócskán vissza is élt.

Így aztán 1567-ben Arwenack falait megerősítik és ott őrzik a hajókról elrabolt árut és javakat. Erzsébet és férje nagy összegekkel vesztegette meg a kikötő és a város előljáróit, hogy szemet hunyjanak törvénytelen akcióik felett. Az asszony maga is aktívan részt vett a fosztogatásban és állítólag jobban élvezte a kalózkodós kalandokat, mint maga a férj.  Egyik alkalommal egy spanyol hajót támadott meg, amely Falmouth kikötőjében remélt menedéket találni. Ám ő megölette az egész személyzetet, a hajó szállítmányát pedig teljes egészében elrabolta. Ilyen és ehhez hasonló lopott javakat raktároztak és őriztek aztán Arwenack falai között míg 1582-ben a ladyt le nem tartóztatták és halálra nem ítélték, de végül I.Erzsébet királynő megkegyelmezett és a kivégzés helyett szabadon engedték.

Mindezek ellenére a történelem a Killigrew családot tartja Falmouth megalapítójának. Sir Walter Raleigh is – a híres költő, felfedező, kém és katona, aki a kor egyik legszínesebb alakja volt és az angol történelem a mai napig is a legismertebb 100 brit között tartja számon – az Arwenack házban vendégeskedett és álítólag ő volt az, aki meggyőzte Sir John Killigrewt a kikötő földrajzi elhelyezekedésében rejlő lehetőségekről. Így 1613-ban Sir John Killigrew valóban megalapítja Falmoutht mint kikötőt. Ez a lépés nem feltétlenül volt népszerű más városok szemében, mint például Truro vagy Penryn, akik a folyótorkolat északi részén terültek el és a helyi kereskedelemben addig meglévő monopol státuszukat féltették ettől a lépéstől.

Az Arwenack család címere, vörös mezőben három hálószem.

Arwenackot az 1645-ös polgárháborúban egy tűzvész elpusztította. A középkori épületből mindössze egy omladozó, ablakos falrész maradt meg, az egykori impozáns bankett terem oldalából. Sokáig éltek olyan spekulációk, hogy a házat maga John Killigrew gyújtotta volna fel, hogy nehogy a parlamentiek kezére kerüljön, mert ez túl nagy dicsőséget szerzett volna nekik.  Az épületet később, 1786-ban újraépítették, de sokkal kisebb és kevésbé magasztos arányokkal egykori elődjéhez képest.

 

Később II.Károly kiály meggyőzi Peter Killigrewt, hogy vállalja el a város számára a királyi postaállomás státuszt és ez azt jelenti, hogy a világ minden tájáról Angliába érkező levelek és arany tekercsek ezután mind megfordulnak majd Falmouth kikötőjében. Ez gazdagságot és befolyást hoz a városnak, mert fellendíti a kereskedelmet és egyben, természetesen még több befolyást hoz a család számára is.

Hanyatlása a 19. században következik be, amikor Killigrew Péter fia és egyetlen örököse életét veszíti egy párbajban. Veje, Martin ugyan felveszi a Killigrew nevet a folytonosság megörzése végett, de végül leszármazottak nélkül hal meg és ez egyben Cornwall egyik legrégebbi dinasztiájának a kihalását is jelenti.

Az épület az enyészet martaléka lesz, majd az 1970-es években egy újabb tűz okoz mérhetetlen károkat benne.

Később sokoldalú restaurálási folyamaton esik át és bekerül a műemléképületek listájába, mely természetesen védelmet jelentett a további pusztulás ellen.

Napjainkban több magánlakás található benne és csak kívülről látogatható.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük