Tintagel híres várának romjaitól északra, a Trevillet folyó egy erdős, sziklás szurdokon keresztül csobog végső állomása, a tenger felé. Útközben elhalad Szent Nectan ősi remetelakja mellett, majd lezúdul a Kieve néven ismert vízesésen. Amint elhagyja Szent Nectan’s Glen-t, egy gyönyörű erdei úton csordogál egy darabig, majd a tengerhez való érkezése előtt, ismét meredek sziklák közé préselődik. A folyó eme utolós szakasza Sziklás-völgy néven ismert. Régmúlt időkben a víz ereje két malomnak is jutattott természetes energiát a létezéshez. Az egyik ilyen malom Trevillet volt. Ez még ma is áll és magánlakás. A másik 18. századi és Trethevy Mill néven volt ismert. 1861-ig szövetet és fonalat gyártott, de mára már csak a romjai láthatók. Eme romos malomépület közelében található egy sötét színű, palakő sziklafal, amelynek felületére valakik, valamikor két titokzatos labirintus szimbólumot véstek. Fölöttébb érdekes koncentrikus körvonalakat, amik leginkább egy középkori gyepes labirintusra hasonlítanak, felülnézetből.
Milyen régiek a Sziklás-völgy labirintusai?
Legalább három féle elmélet is létezik a rajzok keletkezéséről és koráról. A leggyakrabban idézett változat szerint koruk a korai bronzkorra (i.e. 1800-1400) tehető. Az elmélet támogatói a spanyolországi Galiciában talált faragványokkal való hasonlóságokra hivatkoznak. Van azonban néhány figyelemre méltó különbség is. A spanyol faragványokat magasabb területeken, nem pedig völgyfenéken találták. De ami ennél is lényegesebb, hogy a viszonylag puha pala kőzetbe faragták őket és így kevésbé valószínűsíthető, hogy ilyen jó állapotban fennmaradhattak volna 4000 évig.
A második elmélet szerint a sziklafalba vésett vályúk olyan mélyek és élesek, hogy azokat csakis fém szerszámmal lehetett kivitelezni. Ebben az esetben keletkezésük a kelta időszakra, nagyjából i.e.500 és i.sz.200 közöttre tehető.
A harmadik elmélet szerint a faragványok egészen új keletűek, talán az egyik malom tulajdonosa készítette őket. Ezt az elméletet támasztja alá az a tény, hogy a malom köveibe több dátum és monogram szintén vésve van. Lehet, hogy a malom egyik bérlője faragta a labirintusokat is?
A kőzetbe vésett rajzokat 1948-ban fedezték fel. Madge Sidney Joseph, régiséggyűjtő, topográfus és városi oktató, könyvet készült írni a partvídék mentén tett sétáiról, amikor rátalált a labirintusok rajzaira. Hivatalosan 1954-ben tettek róla említést első ízben, a The Illustrated London News című lapban és ekkor került az archeológus kutatók látószögébe is.
Mi teszi a Sziklás-völgyi rajzokat annyira lenyügözővé?
– és egyben ellentmondásossá. Talán az, hogy Dél-Angliában sehol máshol nem találhatók hasonló sziklarajzok. Egyszerűen sehol sem fordult még elő. Cornwall más részein, a legbonyolultabb sziklarajzok is csak egyszerű, temetkezési helyekhez kapcsolodó bevésések.
A labirintus bevéséseket a mai napig is többféleképpen értelmezik. Vannak akik úgy tartják, hogy kelta termékenységi szimbólumok vagy az élet fáját ábrázolják. Mások azt feltételezik, hogy a labirintus rajzot a helyi boszorkányok használták megváltozott tudatállapot előidézésére. Még mások szerint az ókori görög Ariadné és Dionüszosz kultuszára emlékeztetnek.
Ariadné, krétai királylány a görög mitlógiában. Beleszeret a Krétára érkező Thészeuszba és tanácsot kér a nagy tudású Daidalosztól, miként segíthetné választottját a félig bika, félig ember Minótaurosz ellenében. Ariadné aranyfonal gombolyagot adott Thészeusznak, aki a szörny legyőzése után a fonal segítségével kitalált a labirintusból. A győzelem után Thészeusz magával viszi Ariadnét, de nem tart ki mellette, hanem magára hagyja egy szigeten. Ariadné az elhagyott szerelmes lány szimbolikája a művészetekben.
A képen Edward Burne-Jones – Love in a Tangle (Szerelem a gubancban) című 1882 és1898 között készült akvarellfestménye látható, amely a The Flower Book (A virágoskönyv) sorozat része.
Van olyan elmélet is, hogy a faragások a folyó felső szakaszánál található Szent Nectan’s Glen korai keresztény remetelakhoz kapcsolódnak. Ismeretes, hogy a remetelak már a 6. században is zarándokok uticélja volt. Logikus lenne azt feltételezni, hogy a zarándokok a Sziklás-völgyből gyalogoltak fel a remetelakig és ezért találták a faragványokat meg, az útvonal mentén. Ámbár jelentésük még így is megfejtetlen.
A helyszín az utóbbi években nagy számú neopogány és New Age látogatót vonzott. Legtöbben megelégszenek azzal, hogy fényképeket készítenek, de sajnos néhányan apró ‘ajándékokat’ hagynak hátra, például érméket, amiket erővel a sziklarepedésekbe illesztenek. Ez károsítja az amúgy is aránylag puhának számító pala kőzetet és veszélyezteti a rajzok állapotát.
Megközelíthető a South West Coast Path ösvényén, Boscastle vagy Tintagel felől. Amikor elérjük a Trevillet folyó torkolatát, forduljunk a szárazföld felé. A táj egyszerűen lenyűgöző és megéri a fáradtságot. A Rocky Valley jelzett ösvényt kell mindvégig követni.