Egy középkori korni kúria

A cornwalli Tintagel nevü falu elsősorban az azonos nevü vár romantikus romjairól híres. Van azonban a faluban egy másik történelmi helyszín is, ami figyelmet érdemel, a ma már csak Régiposta néven (Old Post Office) emlegetett középkori korni kúria épülete, a falu központi főutcáján.

A név a viktoriánus korszakból származik, amikor rövid ideig itt működött a kerület levélfogadó állomása. A Nemzeti Alapítvány (The National Trust), amelynek a tulajdonában ma az épület van, ezt az állapotot állította helyre, a védett épületként nyilvántartott ingatlan egyik szobájában.

Az épület egy jellegzetes 14. századi ház, amely egy Yeoman farmer és családi gazdasága számára épült.  (A Yeoman kifejezés először a 14. század közepén jelent meg Angliában, és az angol királyi vagy nemesi háztartásokban dolgozó középszintű szolgákra vonatkozott. A Yeomanry elnevezést a szabad születésű közemberek azon csoportjaira alkalmazták, akiket házi őrségként alkalmaztak, vagy akiket háború idején hadseregként állítottak fel.) Olyan „önfoglalkoztató gazdák” voltak, akik maguk munkálták meg a földjeiket, akár a tulajdonukban lévő rabszolgák segítségével.

Összesen öt szoba tekinthető meg a kis múzeumban. Az északi és a déli részén egy-egy hálószoba, amelyek a hatalmas tetőgerendák alatt foglalnak helyet. Egy központi fogadószoba, ami felfelé tekintve még mindig nyitott, egészen a szarufákig, így ízelítőt ad abból, hogy milyen lehetett az eredeti épület az 1380-as évekből. Ekkor a háznak még nádfedele volt és az északi részben valószínűleg állatokat tartottak. A központi tűzhely biztosította a fűtést és a főzési lehetősget, a füst pedig közvetlenül a nádtetőn keresztül távozott. Ennek konzerváló funkciója is volt, mert megölte a szarufákban megbújó faférgeket, így akadályozva meg az épület faszerkezetének az állagromlását.

A 16. században a nádtetőt a helyi hagyományos építési szokásoknak megfelelően [lapos] palakő-cseréppel cserélték le, a központi helységbe pedig kandallót és kéményt építettek. Valószínűleg akkor került kialakításra  az északi és a déli végén látható két hálószoba is.

Az itt látható palakő cseréptetőnek az egyik jellegzetessége és egyben egyedisége, hogy a síkja nem egyenes, hanem görbe, ezáltal a ház tetőrésze olyan hullámos, mint maga a tenger.

Egy másik érdekesség, ami megtalálható a házban, az ugynevezett alvós polc (sleeping shelf), amit egy sor falba vájt lépcsőfok segítségével lehetett megközelíteni. Ez általában annak a női családtagnak a félreeső, senkit nem zavaró fekhelye volt, aki nem ment férjhez, így továbbra is a családdal volt kénytelen lakni. Innen ered a mondás „a polcon maradt” – left on the shelf – vagyis vénkiasszony.

A 19. században a ház egyik szobáját rövid ideig „levélfogadó állomásként” használták, ez volt a falusi posta elődje. Az ennek megfelelően berendezett egyik szobában viktoriánus korabeli postai felszereléseket láthatunk, egy korabeli távíróberendezéssel.

Nem mehetünk el szó nélkül a hátsó udvarban rejtőzködő virágoskert mellett, mely egész évben, váltakozó virágzású növényekkel van tele, a tavaszi hóvirágtól a júniusi muskátlikig vagy az őszi időszakban pompázó egyéb fajtákig. A kert maga a béke és a csend paradicsoma, még ha kőhajításnyira sincs a falu főutcájától.

A 19. századra az épület meglehetősen rossz állapotba került és a lebontás, a megsemmisülés veszélye fenyegette. Szerencsére a helyiek kampányba kezdtek és így sikerült megmenteni. 1896-1900 között különböző felújítási munkálatokat végeztek az épület alaposan megrongálódott szerkezetén, majd 1903-ban a Nemzeti Alapítvány vette meg és nyílvánította műemlékké.  

A tető felújításának legutóbbi szakaszában, 1992-ben, miután kiderült, hogy a tartógerendák egy része elkorhadt, a tető összes palakövét szakaszosan eltávolították és restaurálták, visszahelyezésük előtt pedig mindegyiket katalogizálták. A gerendák megvetemedett állapota, valamint a ház régies karakterének megörzése miatt az a döntés született, hogy a tetőt ferdén, hullámosan helyezik vissza, mégjobban hangsúlyozva ezáltal régiességét.

A projekt két, restaurálásban szakképzett építőmunkás, hat hónapi munkáját vette igénybe és több, mint 75 000 angol fontba került. Ugyanakkor elnyerte a Cornish Buildings Group (CBG) épületvédelmi díját. (A díj nagy elismerésnek örvend és évente hírdetik meg a legjobb felújított vagy újonnan épített épület elismeréseként. Az épületek Oscar-díjának felel meg Cornwallban.)

Természetesen az épület folyamatos karbantartást igényel, melynek költségeit tagdíjakból, adományokból és a múzeumi belépőkből, ajándéktárgyak értékesítéséből származó bevételből finanszíroznak.

Vélemény, hozzászólás?