szikla zászlóval Perranporth

Szent Pirán, a bányászok védőszentje

Szent Piránt Cornwall és a cornwalli ónbányászok védőszentjeként tisztelik és nagyszabású ünnepségeken emlékeznek meg róla szerte Cornwallban, minden év március 5-én.

De mit is tudunk róla és miről is szól az ő története?

Szent Pirán Írországból származott, ifjú korában Rómában tanulmányozta a szentírást majd onnan hazatérve, mint püspök folytatta tovább, vallásnak szentelt életét. A legenda úgy tartja csodatevő erővel rendelkezett és volt, hogy csatában elesett katonákat támasztott fel holtukból. Ennek ellenére – de az is lehet, hogy pont ezért – az ír király nem szívlelte és egy malomkővel a nyakában a tengerbe vettette. Egy (újabb) csodával határos módon azonban életben maradt, sőt a malomkövön áthajózta a viharos tengert és Cornwallban kötött ki, a ma nevét viselő Parrenporth település közelében.

Szent Pirán nem tétlenkedett ezután sem, hanem épített egy kis kápolnát a tengerparton és onnan hírdette tovább az igét. Tanítványokat is toborzott magának, melyek a legenda szerint eleinte egy borz, egy medve és egy róka voltak.

Perranporth lágy homokdűnéin prédikációkat tartott, melyekre messzi mérföldekről jöttek az emberek, hogy meghallgassák. Hamarosan hírnévnek és nagy tiszteletnek örvend a korni emberek körében.

A véletlen (vagy egy újabb csoda?) úgy hozza, hogy felfedezi az ónt. Egyik alkalommal, a tűzhelyet körülvevő kövek közül az egyik túlságosan átforrósodott és egy fehér színű folyékony ér szivárgott ki belőle. Ez volt az ón.

Ebből a mondából eredeztetik Cornwall zászlóját, ami fekete alapon egy fehér kereszt. A fekete a követ, a földet szimbolizálja, a fehér kereszt pedig az ónt. Illetve a kereszt jelentése még a jó győzedelmessége a gonosz fölött.

Szent Pirán halálának pontos dátumát nem jegyezték fel, de úgy tartják több, mint kétszáz évig élt és halála valamikor a 480-as évek tájékán következett be. Végzetét álítólag az okozta, hogy amikor egy kútból vizet szeretett volna inni, beleesett és megfulladt.

A március 5-i ünnepségek elsősorban 19. és 20. századi kelta hagyományörzők kezdeményezésére születtek és valósultak meg, amikor valamiféle nemzeti ünnepet szerettek volna találni Cornwall számára. Így aztán, főleg az ötvenes évektől kezdődően, a Szent Pirán napok egyre nagyobb népszerűségnek örvendtek, a 21. században pedig már nincs olyan helyi közösség, ami ne tartana valamilyen megemlékezést.

A központi, legnagyobb megemlékezést természetesen Perranporthban tartják, melynek fénypontjaként színészek elevenítik fel a legendát, majd szent menet vonul a közeli domb tetején álló ősi, kelta kőkereszthez.

Ünnepség a Truro-i katedrális előtt

Vélemény, hozzászólás?