Szent Piránt Cornwall és a cornwalli ónbányászok védőszentjeként tisztelik és nagyszabású ünnepségeken emlékeznek meg róla szerte Cornwallban, minden év március 5-én.
De mit is tudunk róla és miről is szól az ő története?
Szent Pirán Írországból származott, ifjú korában Rómában tanulmányozta a szentírást majd onnan hazatérve, mint püspök folytatta tovább vallásnak szentelt életét. A legenda úgy tartja csodatevő erővel rendelkezett és volt, hogy csatában elesett katonákat támasztott fel holtukból. Ennek ellenére – de az is lehet, hogy pont ezért – az ír király nem szívlelte és egy malomkővel a nyakában a tengerbe vettette. Egy (újabb) csodával határos módon azonban életben maradt, sőt a malomkövön áthajózta a viharos tengert és Cornwallban kötött ki, a ma nevét viselő Parrenporth település közelében.
Szent Pirán nem tétlenkedett ezután sem, hanem épített egy kis kápolnát a tengerparton és onnan hírdette tovább az igét. Tanítványokat is toborzott magának, melyek a legenda szerint eleinte egy borz, egy medve és egy róka voltak.
Perranporth lágy homokdűnéin prédikációkat tartott, melyekre messzi mérföldekről jönnek majd az emberek, hogy meghallgassák. Hamarosan hírnévnek és nagy tiszteletnek örvend a korni emberek körében.
A véletlen (vagy egy újabb csoda?) úgy hozza, hogy felfedezi az ónt. Egyik alkalommal, a tűzhelyet körülvevő kövek közül az egyik túlságosan átforrósodott és egy fehér színű folyékony ér szivárgott ki belőle. Ez volt az ón.
Ebből a mondából eredeztetik Cornwall zászlóját, ami fekete alapon egy fehér kereszt. A fekete a követ, a földet szimbolizálja, a fehér kereszt pedig az ónt. Illetve a kereszt jelentése még a jó győzedelmessége a gonosz fölött.
Szent Pirán halálának pontos dátumát nem jegyezték fel, de úgy tartják több, mint kétszáz évig élt és halála valamikor a 480-as évek tájékán következett be. Végzetét álítólag az okozta, hogy amikor egy kútból vizet szeretett volna inni, beleesett és megfulladt.
A március 5-i ünnepségek elsősorban 19. és 20. századi kelta hagyományörzők kezdeményezésére születtek és valósultak meg, amikor valamiféle nemzeti ünnepet szerettek volna találni Cornwall számára. Így aztán, főleg az ötvenes évektől kezdődően, a Szent Pirán napok egyre nagyobb népszerűségnek örvendtek, a 21. században pedig már nincs olyan helyi közösség, ami ne tartana valamilyen megemlékezést.
A központi, legnagyobb megemlékezést természetesen Perranporthban tartják, melynek fénypontjaként színészek elevenítik fel a legendát, majd szent menet vonul a közeli domb tetején álló ősi, kelta kőkereszthez.